XIX.

Mocorgásokba'

Ma egész sikeres napot tudhatok a hátam mögött, azt hiszem (lekopogom). Összesen 224 kcalt ettem, futottam egy órát, tornáztam, sétáltam. Höh, a végén még sportember leszek. És egyelőre elkerült a binge, de amíg nem alszom, addig természetesen fenyeget a bezabálás veszélye, szóval óvatos reménykedéssel tekintek a jövőbe. Képzeljétek, bingéről jut eszembe, tegnap azt álmodtam, hogy kiraboltam egy pékséget :D Aztán rémlik még valami róla, hogy Kylo Rennel meg Chewbaccával hamburgert sütöttünk (Luke Skywalkerből...?), és hogy fejjel lefelé pörögve kettétörtem egy hűtőszekrényt. Nem, elalvás előtt tuti nem szívtam semmit.

És ó, fuck yeah, ma reggel 56 kg voltam reggeli előtt. Már csak 1 kg kell hozzá, hogy elérjem az Első Számú Célt, 6 kg a Második Számú célhoz, és 8 kg a Harmadik Számú Fucking Célhoz. Arról nem is beszélve, hogy a nagybetűs Álomsúly számomra a 46 kiló lenne, de eh, ezen még dolgozni kell. Pont tizet kéne leadnom. Móka az élet.

Szóval egészen sikeres napot tudhatok a hátam mögött, eltekintve attól az aprócska ténytől, hogy reggel képtelen voltam bemenni az iskolába. Kinyitottam a szemem, bámultam a plafont, és így... nem. Összeszorult a mellkasom a gondolatra, hogy az egész délelőttöt emberek között töltsem, akik méricskélnek, mint egy darab húst, és kinevetnek a hátam mögött, de a szemembe mosolyognak, és megvetnek, és lesajnálnak, és megaláznak, és létezniük se kellene. A tanárokról nem is beszélve, akiknek csak egy szennyfolt vagyok az elitgimijük makulátlan, csipkés kis abroszán. Az idegességtől öklendezni kezdtem, de le tudtam gyűrni a hányást - nem megyek vissza a kórházba még egyszer. Végül délig felváltva aludtam és olvastam, aztán mikor rám tört a sírhatnék, akkor görcsösen nevetni kezdtem. Nem jó ez így.

Valahogy törékenynek érzem a pillanatokat. Az idő kicsúszik a kezem közül, apró göcsörtjei véres karistokat vésnek a tenyerembe, és érzem a sebek bűzét... tömény, állott párafelhőként vonul át a légen, fullasztóan sűrűn, tompa hullámokban. Azt szokták mondani, a vérnek fémes szaga van, de nem. Sós.
Egyszer voltam vadászaton, ott tolult az orromba ilyen erőszakosan a halál illata, mikor az elejtett vad bőre alól kiforgatták a lila, vaskos beleket, meg a féregszerű zsigereket, és velük együtt ömlött ki az éjszakába a vér sós szaga.

Szép álmokat :3

damm-damm-daaaammm