Hánytatás 2.0

Miért NE csináld?

"– Szóval, szívroham volt? Mert összezavarodtak az elektrolitjai?

Anyu felhúzza a mellére a stólát. 

– Nem, édes. Cassie nyelőcsöve rupturált. 

– Rupturált. 

– Felszakadt. Boerhaave-szindróma, általában alkoholistáknál figyelhető meg, akik rendszeresen rókáznak a túl sok ivás után. Az erőszakolt hányás megrepesztheti a nyelőcsövet. – Anyu a kezét nézi. – Éppen a motel vécéjében purgált, amikor bekövetkezett a ruptúra. Továbbá, mint már mondtam, nagyon-nagyon részeg volt. Sokkot kapott, és meghalt a mosdóban. 

Tízig számolok, aztán százig. Anyu vár, figyel. Belégzés. Kilégzés.
– Akarsz tudni még valamit? – kérdezi végül."

~ Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Nem volt egy leányálom ezt olvasni, miközben egy kórházi ágy betonmatracát nyomtam, és a vénámba hűsen csúszott az infúzió. Harmadik napja feküdtem bent - kiszáradtál, azért vagy itt, suttogták a nővérkék -, és minden vágyam volt hazamenni. Vagy meghalni. Vagy bármi. Csak ne kellett volna hallgatnom a falióra idegőrlő kattogását, a szomszéd szobában fekvő csecsemő sikoltozását, az orvosok udvarias, feszes kacaját, a szülők elcsukló zokogását az éjszaka nyúlós csendjében. 

Kiszáradtam, azért voltam ott. Rosszabbul is járhattam volna: napi ötször-hatszor hánytam egy héten keresztül, a kezem felhasadt, a torkom égett, a számat kimarta a sav. A gyomorfekély lett volna a minimum, szóval elég olcsón megúsztam. Isteni gondviselés?

Ugyanakkor érzem, tudom, hogy nincs több esélyem, nem eshetek vissza a gödör legmélyére még egyszer, mert akkor nagyon megbánom. Más utat kell találnom a vékonysághoz, mint a hánytatás. Ez nehéz lesz, de megtanultam a leckét: nem éri meg hánytatnom magamat, mert több kárt csinál, mint amennyi hasznot hajt.

Hogy mik is a veszélyei a dolognak?

• Függőséget okoz, méghozzá nem is akármilyet. Képtelen leszel leállni, és valahányszor eszel, a fejedben fog motoszkálni a gondolat, hogy hánynod kellene. Arról nem is beszélve, hogy egy idő után öklendezni fogsz bármiféle étel elfogyasztása után, mert kialakul ez a "reflex".
• Egészségügyi problémáid támadhatnak. A kiszáradást a saját bőrömön tapasztaltam, ezen kívül gyakoriak az önhánytatók körében az agyban elpattanó vérerek, a szívgodok, a nyelőcső-felszakadás és a gyomorfekély. Nekem refluxom és pajzsmirigy alulműködésem, valamint laktóz- és gluténérzékenységem alakult ki a négy éven át tartó hánytatástól, plusz a fogaim rémesen érzékenyek lettek a hidegre, a melegre és az édesre.
• Lelkileg tönkretesz, mert nem fogsz fogyni vele, és rettenetes ennyit szenvedni a semmiért (sokszor ki se lehet teljes mértékben hányni az adott ételt, amivel próbálkozunk). Ne feledjétek, még ha mindent ki is adtok magatokból, a kalóriák fele ígyis-úgyis felszívódik!

Az az igazság, hogy kurvára nem éri meg ezt tenni magatokkal. Csodának tartom, hogy le tudtam vele állni, bár igaz, néha még megkörnyékez a vágy, hogy kiadjam magamból az összes ételt. Ezen meg kell tanulnom úrrá lenni, mert nem hányásszagú, sápadt, puffadt arcú, véreres szemű, sárga fogú lány akarok lenni, hanem vékony, törékeny és gyönyörű. A hányás pedig ugyanúgy önuralom kérdése, mint az evés; a döntés tehát a mi kezünkben van.