2016. 03. 12.

XI.

Binge újratöltve



– Ismerek egy tökéletes kivégzési módot mondta az öcsém egy perce.
– Na?
– Titok. 

Szükségem van egy tökéletes kivégzési módra, bár azt hiszem, számomra a böllérkés is túl jó lenne. Acélkampókra felfüggesztve kivérezni, igen, ez kéne nekem, hogy valaki felhasítsa az oldalamat a bordáim mentén, ahol kicsoroghat belőlem a zsír. Nem sírnék és nem sikoltanék, csak mosolyt látnának az emberek az arcomon, sejtelmeset, puhát, elégedettet.

A valóság pofon vág. Épp fél kézzel tömöm az arcomba a zabpelyhet, a felesleges szénhidrátot, a fejemben az dörömböl: még, még, még, és egyszerűen nem tudok leállni. 
Másfél napja nem tudok leállni.
Igyekeztem zöldségeket enni csak, de a binge binge marad, még ha gazból is viszem be a kalóriákat. Szóval, mindegy. Nem mindegy, abba kell hagynom az evést, mert könnyű akarok lenni és gyönyörű. Mindig azt mondom magamnak, hogy ez az utolsó falat, de végül mindig követi még egy, és még egy, és még egy...

A lejátszómból maxon üvölt a zene, hogy ne halljam, ahogy ropogtatom a müzlit. Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy mi történik, szemet hunyni fölötte, de a túlevéstől hányingerem van, a gyomrom feszül, szédülök és remeg a kezem.
Le kell raknom a müzlisdobozt az ágy mellé.
(Még egy utolsó falat...)
(Csak még egy...)
(Ez az utolsó...)
Leraktam az ágyam mellé, farkasszemet néztem vele, majd összeszorított foggal kirohantam vele a konyhába. Úgy basztam le a pultra, mintha szerencsétlen müzli hibája lenne, hogy egy akaratgyenge szar vagyok.

De valami pozitívum: megbeszéltem anyával, hogy nincs semmiféle étkezési zavarom, csak szeretnék egészségesebben élni. Megértette. Elhitte. Kibékültünk. Fuck yeah.

Találtam egy cikket a diétás ételekről. Még nem olvastam végig, de érdekesnek és jónak tűnik.




174/53.8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése