A tegnap margójáról
- avagy a drog rossz
2018. június 17., 23:30 ~~~ "Jézusom, a laptopom totál szét van esve, egyszerre három különböző Jefferson Airplane-számot indított el, ráadásul net nélkül. Oké, hogy be vagyok állva, de nem ennyire, elvégre még most is írok a félig elsötétített nyomortanya-szobámban. Amúgy igazából kurva igényes vagyok magamra meg a környezetemre, csak mivel a társadalom ezt a szabályozott viselkedést várja el, ezért inkább ellenkezem. Gyűlölöm a kimondatlan konvenciókat, a kurva beidegződéseket, és hogy az emberek nem mernek emberek maradni. Muszáj digitalizálnunk az érzelmeinket is? Egy-egy kurva emojival kellene kifejeznem, hogy mennyire szeretem vagy gyűlölöm a másikat?Szánalmas. Elkorcsosodtunk, te is, én is, mindenki. Nincsenek érzelmeim, vagy legalábbis azt szeretném, hogy ne legyenek.És most... bűntudatom van miattad, ______. Kibaszottul szeretlek, jobban, mint kéne, és kurvára pofára fogok esni. De hát vissza ne tarts, isten őrizz. Amikor leírtam neked tegnap, hogy „nem szeretsz te engem”, azt teljesen komolyan gondoltam. Neked csak a státusz kell, a szimbólumként megjelenő jó nő, a style… kapd be. Az életem, a lelkem, az egészségem, mindent odadobtam azért, hogy úgy nézzek ki, ahogy. Szerinted a kurva genetikám miatt vagyok 50 kiló? Mert nem, képzeld, nem az atyaúristen adta nekem ezt a testet, hanem én formáltam éhezéssel, hányással, ájulásig való edzéssel, álmatlan éjszakákkal, cigivel, alkohollal, droggal. És mindezt miért... hogy megfeleljek a körülöttem lévőknek? Jézusom, szánalmas, amit csinálok. Ki a faszt érdekel mások véleménye? Csak azzal kellene törődnöm, hogy magamnak elég jó legyek.Én úgy szeretlek téged, ahogy vagy, a kurva életbe. Erre rohadtul rá fogok baszni, de hát mindegy, megesik a legjobbakkal is, pláne velem.Kurva laszti, te jó ég. Szanaszét vagyok. Kattog az állkapcsom, kimered a szemem, remeg minden porcikám, jaj. Soha többet ilyet, végeztem a szintetikával, társaságban ezt nem játszhatom be. Hihetetlenül megalázó lenne. Nem azért a két fillérért, mindent ki akarok próbálni, de lehetőleg egyedül – csak hogy tudjam, hogy semmiről nem maradok le. (...) Mi faszért akar ide mindenki akkor bejönni, amikor szarrá vagyok ekizve? Egy rakat kamuindokkal ráadásul. Tuti levágták, mi a helyzet, na de mindegy, faszom az egészbe. Legalább be lehet zárni ezt a rohadt ajtót."
Nos, igen. Mit mondhatnék? Az utóbbi időben szét vagyok esve minden szempontból. Hozzám szólni nem lehet anélkül, hogy elsírnám magam vagy dührohamot kapnék, de ez volt az évvégi nagy fogyásom ára, amit most kíméletlenül behajt rajtam a szervezetem. Bárhonnan is nézem, 13 kilót fogytam egy hónap alatt. Ennek nagy része nyilván víz- meg kajasúly, az intenzív mozgás számlájára 2-3 kilót írhatok legfeljebb, a maradék súlyveszteség meg annak köszönhető, hogy a napi szintű ivászat és/vagy narkózás hatására a testem nekiállt fölzabálni önmagát.
Gyűlölöm ezt az egészet. Nem tudom, hogy a fogyás hatására-e, de egészen eltorzultam: lóg a bőr az arccsontom alatt, be van esve a szemem, hullik a hajam, mély ráncok húzódnak a szájam sarkától az orromig, tele vagyok pihés szőrrel és sosem múló zúzódásokkal. A testszagom a legrosszabb, egyszerűen kibírhatatlan, napi kétszer kell fürödnöm és többször dezodoroznom ahhoz, hogy ne legyen olyan savanyú szagom, mint egy oszló hullának.
Gyönyörű. De... a parfüm elnyomja a testszagot, a szőrt le tudom borotválni, a zúzódásokra alapozót tehetek, az arcomat krémezhetem, használhatok hajlakkot, vad sminkkel emelhetem ki a szememet - és máris közelebb kerülök a hibátlansághoz. Bár a tökéletesség az én paramétereimmel nyilván elérhetetlen, de azért próbálkozom.