XIV.

Stagnál

Nagyjából a tervezett kalóriamennyiség körül ettem tegnap. Szóval, nagyjából...

Hánytam. Sokat. Nem eleget.

A mérleg ugyanúgy 57 kilót mutatott ma reggeli után, ruhában mérve, mint tegnap. Lehet, hogy elromlott. Viszont, mivel szabályosan mérlegfüggő lettem, és erről le akarok szokni, megfogadtam, hogy csak heti egyszer fogok ráállni, méghozzá hétfőnként. Nem tudom, hogy fogom bírni, hiszen már most csupa ideg vagyok, annyira méredzkedni vágyok - kíváncsi lennék, hány kilót segített rám a laza, 1146 kcalos tízóraim (pillecukor, milka, lekvár, méz, joghurt, müzli, mi a fasz van). Mintha nem lenne elég, hogy sokkolóan csúnya az arcom, még hájat is szedek magamra pluszba... fantasztikus.

Ha már a fantasztikus dolgoknál tartunk, kiderült, miben vagyok még kurva tehetséges, természetesen a bingén kívül. Ez a hazudozás. Olyan fasza hattyúhalált adtam elő a háziorvosnak, hogy hozzám vágott három beutalót, elküldött gasztroenterológiára, endokrinológiára, kardiológiára, és vérvételre is kell mennem (felborult hormonháztartásra gyanakszik, lel... én borulok fel mindjárt). Ugyanakkor talán tényleg van valami bajom, amit nem látok be. Fogalmam sincs. Lehet, hogy mégsem árt az a kivizsgálás. Fel is boncolhatnának a tuti biztos diagnózis felállításának érdekében.

Az jutott ma eszembe, hogy kihasználom a felszedett kilóim létezését, és elmegyek az iskolapszichológushoz. Ha látja a kövér testemet, megnyugszik, hogy valójában nincsenek "zavaraim", és akkor talán nem kell hozzá mennem többet. Esetleg megkérdezem tőle azt is, mit tegyek, ha érzelmi evő vagyok - bár ettől szerintem újra gyanút fogna, szóval faszom. Akkor inkább mégsem kérdezem meg, ne ezen múljon már a gyógyulásomba vetett bizalma.

Az orvosok olyanok nekem, mintha rég látott nagyszüleim lennének. Néha menni kell hozzájuk látogatóba, gyerekkorom óta ismerem őket, fel akarnak hizlalni, mindent előre megmondanak, mindenbe belekötnek, és mindent jobban tudnak. És ha már kötelező őket látogatni, jobb benyomást tehetek rájuk (ez pedig tagadhatatlanul hasznos), ha magamtól megyek. Szóval, amint újra elvánszorgok suliba, tényleg irány az iskolapszichológus. Szorítsatok, hogy ne keverjem magam szarba ezzel a döntéssel. 

174/57