XXXIII.

Csak szavak

"Remember what the people said, Remember what the people said, Oh I wasn't listening, I wasn't listening, listening at all."

- De jó puha vagy!
- Sokkal jobb téged megölelni most, hogy nem böki a vállad a nyakamat.
- Remekül áll ez a pár kiló.
- Végre van melled!
- Kicsit fogyhatnál combból, nem?
- Te? Dagadt? Te? Csak hülyéskedsz, ugye? 
- A bulímiások azok, akik vékonyak, nem? Ella, szerinted?
- Hogy kikerekedett a kis arcod!
- Ne fogyj, nem állna jól, mert hát kerek a fejed, meg tök széles a csípőd, szóval tiszta hülyén néznél ki karcsún.
- Mitől sebes a kezed? Verekedni jársz, vagy mi?
- >>hali baromi jo csaj lettel, mikor lattalak el se hittem hogy te vagy XD csak annyit akarok kerdezni h van e kedved majd vmikor talizni tanacsparkban vagy vhol?<<
- Téptél, hogy ilyen vörös a szemed?
- Te fogyózol, vagy mi van, hogy nem kérsz? Na, egyél még. A túlsúlyba még senki se halt bele, haha.

...Bekaphatják.

Ezért nem hallgattam soha az emberekre, mert vakok és/vagy hízelkedők és/vagy hazugok. A tükör legalább igazat mond, még ha összetöröm, akkor is.
Az életem szilánkokban hever körülöttem. (#deep) A darabkákban magamat látom, és ahogy megpróbálom összeszedegetni őket, felhasad a bőröm, kiserken a vérem. Fel kéne takarítanom a mocskot, de gyenge vagyok hozzá. (Jé.)

A hányás az egyetlen, aminek a létezésében bízok, mert megnyugtatóan ciklikus. Túl sokat eszem? Hányok. Túl sok a félelem? Hányok. Túl sok az önvád? Hányok. Elég primitív menekülési mód, nem is fogom tudni sokáig folytatni, de (mint egy barátom mondta: aki hülye, haljon meg) nem bírok leállni vele. 
Ma már háromszor hánytam (dat varázsszám), de van egy olyan érzésem, hogy ennyi nem lesz elég. Múlt héten szülinapozások voltak és borgőzös összeborulások, amik egyet jelentenek a kalóriatúltengéssel, szóval röviden, tömören: híztam.

Amíg nem érem el az 55 kilót, nem is írom majd le a súlyomat, mert rettenetesen szégyellem.

Tegnap benyomtam egy szennateát (amiből egyébként lassan kifogyok, úgyhogy ideje kifosztanom a herbáriát), jövő héten pedig hétfőtől szerdáig fastolni fogok, a csütörtök és a péntek egyelőre kérdéses, mert ez az egész a lelkierőmön múlik, amiben mostanság nem dúskálok.

Az új suliról mindenki kérdezget itthon, hogy milyen, amire a válaszom üveges szemmel és fapofával folyton csak annyi, hogy érdekes. Nem akarok elkiabálni semmit. Az biztos, hogy az osztályba jár egy miás lány (annyira gyönyörű), egy anás (róla csak feltételezem az elharapott, pszichiátriáról szóló félmondatai meg a kb. 15-ös BMI-je alapján), meg egy csaj, akinek semmilyen betegsége nincsen, csak egyszerűen kibaszottul vékony. De mivel az osztálytársaim fiatalabbak nálam egy évvel, úgy összességében nem kezdtek el nőiesedni, szóval lassan beledöglök a féltékenységbe a körülöttem rohangászó keskeny csípőjű, vékony derekú, ropilábú lányok látványától. Ők meg, ahogy visszahallom, rám féltékenyek, mert van fenekem és mellem. Hát, én ezer örömmel cserélek velük. 
(Figyelem, eladnám mellemet 220 ft/dkg áron, a fenekemet CSAK MOST akciósan két doboz áfonyás Bensonért lehet vinni, és ugyanitt bojler eladó.)

Szép hetet Nektek!^^

(Ebből a dalból idéztem fent a szöveget)