HÖRRR
(Figyelem, a bejegyzésben zárójel-túladagolás található.)
(A cím amúgy egy csatakiáltás akar lenni... a hangsúly az akar lennin van :D)
A tegnapi fast sikeres volt, hála istennek. Ma viszont délelőtt megettem egy almát és egy narancsot, mert egyrészt nagyon félek a bingétől, ami már tegnap is körülöttem ólálkodott, másrészt meg megyek ma a nagypapámhoz, akinél úgyis muszáj lesz ennem valamit. Főleg, hogy a múltkor mindent visszautasítottam nála, szóval most már gyanús lenne, ha ismét nem ennék. De ennyi azt hiszem, belefér. Talán még segít is rajtam ez a pár száz kcal, mert a mozgáshiány + fast = anyagcsere belassulás lehetősége nem kecsegtet sok jóval. Egyébként ma ünnepélyesen elszívhatok egy szál - öhm, tippem nincs, milyen, elvileg epres, de a dobozon erre semmiféle felirat nem utal - cigit, mert beléptem az 57 kiló vonzáskörzetébe a ma reggel mért 57.8-cal.
A súlyzók kipróbálásáig még nem jutottam el, de ami késik, nem múlik (#napibölcsesség). Izom hiányában az Erővel kell majd emelgetnem őket, ám se gáz, elvégre próbálkozni szabad (...?) Ha nem lesz több blogbejegyzés, akkor tudni fogjátok, hogy felrobbant a fejem az erőlködéstől.
Anya arra kért, írjam össze, miket csináltam életemben, hogy a lapot meglobogtatva az új gimi igazgatónője előtt kicsit jobb színben tűnjek fel. Én esküszöm, hogy próbálkoztam. Legalább másfél órán keresztül ültem a lap előtt, aminek a tetejére mérhetetlen szépérzékem tanúbizonyságául egy fossárga EREDMÉNYEIM feliratot produkáltam (az a kirobbanóan kreatív cím! az a varázslatos vonalvezetés! az a sziporkázó színválasztás!), de alá csak pár dolgot sikerült kiizzadnom magamból.
(Hogy mit csináltam elmúlt 16 évemben? Rovásírtam, basszameg. Bocsánat, róttam.)
Mivel katolikus gimibe szeretnék átvergődni*, ezért a mindenféle versenyek (magyar, matek, helyesírás, rovásírás, rajz, média, ETIKETT :DDD), a 2-3 évig űzött sportok (még birkóztam is a 38 kilómmal), táncok (néptánc, te csodás), szakkörök mellé felírtam még a hittanórákat, a plébániai kirándulásokat, a cserkészetet, a fantasztikusan aktív hitéletemet, meg a templomi kórust.
[*Ez a suli nagyon-nagyon rossz ötlet egy pánszex lány számára, aki hisz ugyan isten(ek)ben, de az egyházra, meg úgy alapjáraton a vallási alapon összeszerveződő közösségekre ferde szemmel pislog az ágy alól, ahová elbújt előlük. És ennek a lánynak szombattól lilásvörös haja lesz, valamint nyártól köldökpiercingje (ha megfelelő lesz hozzá a hasa :c) és fültágítója. Ez a keresztény gimi tisztára át lett gondolva. Ne értsetek félre, semmi bajom nincs a hívőkkel, és nem az előítéleteim beszélnek belőlem, hanem tényleg tudom, mire számítsak: katolikus általános iskolába jártam, amelyiknek saját kápolnája volt, és mindegyik lépcsőfordulóban egy példamutató halált halt szent 130 centis szobrával néztem farkasszemet, szóval ismerem a légkört.]
Nem hiszem, hogy az igazgatónő ezek olvastán palástot terít majd a vállamra és térdre borul előttem, de legalább kap egy átfogó képet arról, hogy az elmúlt években mennyi mindent nem csináltam.
Néha gondolok rá, mi lenne, ha mindent elölről kezdhetnék. Vajon több dolog sorakozna akkor a lapomon, vagy épp ellenkezőleg? Az éveimet a tanulás, a versenyek, a szakkörök helyett barátok keresésével tölteném? Talán ha nem fogy el a lendületem, és ugyanolyan kitartással folytatom önmagam fejlesztését, ahelyett, hogy az időmet az emberek megismerésére fordítanám, ugyanolyan vékony lennék? Néha gondolok rá, mi lenne, ha mindent elölről kezdenék, és azonnal véget vetnék ennek az egésznek, ami élet helyett inkább egy bizarr cirkuszi kabaréra hasonlít. Néha gondolok rá, hogy feladom, de visszatart a félelem... mert mi van, ha nincs több lehetőség az életre, csak ez az egyetlen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése