Sohaország
"Nem kell más, csak hit, bizalom és tündérpor."
Hittem magamban, bíztam magamban, reménykedtem, de elbasztam. Miért nem lepődök meg? A tegnap összerakott tervemet nézem, a paprikás, puffasztott rizses elgondolásomat, amit természetesen nem sikerült betartanom. Milyen meglepő.
A barátnőm elrángatott egy gyorsétterembe, és én kontroll nélkül, megállíthatatlanul zabáltam a csirkeszárnyakat, csillogó zsírtól volt síkos az ujjam, és undorítóan cuppogva szopogattam a húst a csontokról. Ami vigasztal, hogy saccperkábé az alapanyagcserémet jelentő érték alatt maradtam a falásroham ellenére, szóval talán nincs olyan nagy baj. (Nincs, aha: mintha az utóbbi három napom nem egy hosszú és keserves binge lett volna, és nem rohadna most bennem több ezer felesleges kalória.)
Rajtam már csak a tündérpor segíthet... találtam itthon morfiumot. Nem tudom, mi fog történni, ha egyszerre veszek be belőle egy doboznyit, de majd mikor lesz elég bátorságom hozzá, kipróbálom. Kísérletet teszek rá, hogy az összezúzott tablettákból megalkossam a saját valóságom, a külön bejáratú Sohaországomat.
Ugyan. Az igazság az, hogy mindig gyáva leszek ahhoz, hogy fel merjem építeni a magam birodalmát. Egyébként sincsenek kincseim, amikkel megtölthetném, se szeretteim, akiket beleköltöztethetnék. De egész jó sertésfarmot hozhatnék létre rajta. A sárban hentereghetnék a malacokkal, a vályúba dughatnám a fejem, és zabálhatnék egész álló nap – talán így válnék a leghasznosabb tagjává a világnak. Egyébként is köztük van a megérdemelt helyem, mert ma este a tükörből már egy hájas disznó nézett rám vissza apró, beesett szemével. Már csak arra várok, hogy valaki böllérkést döfjön belém, és kivéreztessen.
Holnapi terv (minek is áltatom magam, hogy képes leszek betartani?):
* reggeli – puffaszott rizs, vékony szelet sajttal
* ebéd – egy paprika
* vacsora – forró tea, cukormentesen
Ma nem mertem megmérni magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése