2016. 06. 12.

XXXVI.

Lopott szavak...


...és lopott hang, lopott mosoly, lopott arc, lopott remény, lopott múlt. Ha mindent elvesznek tőlem, mihez kezdek? Én is mástól lopjak? Mert lehet, hogy más maszkja az én arcomra is illik, de hé. Sokat szenvedtem a sajátommal, és meg fogom védeni.
A pszichológus el akarja venni tőlem az álarcomat. Azt hiszi, csak úgy megteheti? Szörnyeteg vagyok, aki a Szépség maskarájába bújt  és nem, nem fogom hagyni, hogy ezt lerángassa rólam bárki. A maszkom, a hamis mosolyom, a hamis szavaim, a hamis múltam és jövőm, ezek mind-mind az enyémek, ezek segítenek túlélni, mert aki nem olvad be, azt a világ ellöki. 


Azt mondják, az élet az alkalmazkodásról szól  ezt bizonyítja a biológia, a kémia, a fizika, a torkunkon lenyomott tananyag –, és igazuk van. Az alkalmazkodás a lényeg. De ezt nem lehet könyvekből vagy a természetről másolva megtanulnunk. Ehhez egymást kell figyelnünk, és lopnunk. Örökké csak lopnunk.






(Ma estefelé lesz egy hosszabb bejegyzés még a pszichiátriai mókáról. 
Annyi mesélni valóm van! És elmondhatatlanul jól esik, 
hogy így aggódtok és érdeklődtök, köszönöm ❤❤❤)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése