XVI.

Reload

"Take second best

Put me to the test

Things on your chest

You need to confess

I will deliver

You know I’m a forgiver"

Mikor holnap kinyitom a szemem, újrakezdem ezt az egészet. Ma jöttem rá két binge között (mialatt bájosan toltam a számba a tejszínhabos, mézzel leöntött kalácsdarabkákat), hogy teljesen rossz irányból közelítettem meg a fogyás-problémát. 

Mert mit is mondtam a testemnek? Kövér vagyok, ezt nem ehetem meg. Ezzel két hatalmas hibát követtem el. 

1. hiba:

A testem egy gépezet, és ennek az elmém ad parancsokat. Az elmém pedig nem ismeri a múlt, jelen, jövő fogalmát, számára mindig MOST van, tehát bármit mondok neki, önbeteljesítésbe kezd. Valahányszor magamat ostoroztam az olyan szavakkal, mint kövér, csúnya, hájas, buta, utasításokat adtam arra, hogy milyenné kell válnom. Holnaptól - bármily bolondul is hangzik ez - csak kedves dolgokat próbálok mondani a testemről.

2. hiba:

Arra vágyunk, amitől megfosztanak minket. Szóval ha én megvonom magamtól az ételt, csak annyit érek el, hogy a testem még erőszakosabban küzd érte. Megpróbálkozom azzal, hogy nem szabok határokat, és bármilyen nehéz, de nem számlálom a kalóriákat... helyette megpróbálom irányítani a gondolataimat. Mantrázni fogom, hogy "jól vagyok lakva", meg "biztonságban vagyok, elengedek minden fölösleges tartalékot". Kíváncsi vagyok, használni fog-e.

Találtam egy nagyon érdekes kísérletet, amit IDE kattintva elérhettek. Kicsit utánaolvastam még, és a szerzett információk elindítottak az Óvatos Érdeklődés Útján :D

Hát, azt azért nem mondom, hogy nem vagyok szkeptikus, de egy próbát megér barátságosnak lenni magamhoz.