2016. 03. 06.

V.

Hiszti


Már csak nevetni tudok magamon. Kinek volt két napos bingéje? Na, vajon kinek? Hát persze, hogy én voltam az az ügyes. Szóval megint nem mertem ráállni a mérlegre (pénteken utoljára 53.5 kg voltam, kíváncsi vagyok, azóta mennyi hájat sikerült magamra szednem), és holnap fastolok. Vagy legalábbis megpróbálok.

Fáradt vagyok, fázom, és zsibbad a jobb kezem. Nem is értem. Még ha a ballal lenne a gond, megkockáztatnám egy szívroham lehetőségét (lel, nincs nekem ekkora szerencsém), de ez így ki van lőve. Az is lehet, hogy megint nyomorékoskodik a keringésem. Igazából tippem nincs, annyira viszont nem érdekel, hogy elmenjek miatta kontrollra. 

Inkább edzőterembe illene eltolnom már a seggemet, mert a tesiórák semmit sem érnek, és ha így folytatom, tepertővé fogok plöttyedni, épp olyanná, amilyet ma is magamba tömtem. Istenem, annyira undorító volt, konkrétan egy zsírkockát rágtam szét... brrr. Egyébként is sírt a szám, mert tegnap megittam minimum fél liter vodkát, ma meg egész nap borozgattam, és már energiám sincs kiszámolni, hogy hány kalóriával léptem túl a napi keretemet. 
Még ha legalább jól éreztem volna magam a piától tegnap, de nem... barátnőmnél voltam, ott volt ő, én, meg a pasija. Két korty pia után egymásnak estek, én meg jobb ötlet híján a fal felé fordultam, amíg basztak. Nem zavartatták magukat, de nekem sem volt igényem visszafogottságra, szóval hagytam, hogy a vodka átmossa a gondolataimat, miközben zihálásuk és nyögéseik elvegyültek az alattuk lévő ágy nyikorgásával. 
Nem éreztem semmit. Ez mostanában egyre gyakoribb, és talán meg kellene ijesztenie, mert valaminek a hiánya mindig rémisztő, de úgy vagyok vele, hogy ami nem fáj, az nem érdekel.

Reggel az ágyon ébredtem (a kanapén aludtam el). Ahogy a szemem a párnára tévedt, amire lágy árnyrácsokat húzott a redőnyön áttörekvő napfény, mit láttam? Egy tenyérnyi vérfolt terpeszkedett rajta, nézem, hogy hát ez meg hogy a faszba került oda, aztán kérdezősködés helyett csak átgördültem a másik oldalamra. Gondolom, durva volt az éjszaka. Azóta se derült ki, miképp lett az a paca. Még az is eszembe jutott, hogy talán csak képzelődtem, és nem is volt ott semmi.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése